Az első hónapból már csak egy hét van hátra, ezért gondoltam megmutatom, mi mindennel teltek a magyar órák.
Sok-sok játékkal, miközben fejlődött a gyerekek térirány ismerete, -tudata.
Kezüket, sőt még a lábukat is mozgattuk sokat, hogy a finommotorikájuk is tökéletes legyen. Ritmusgyakorlatok, légzőgyakorlatok sok-sok formája, mesék és mondókák szerepeltek a repertoárban.
Nagyon ügyesen tudnak már szóban mesét alkotni. Bátran szólal meg a nagy többség a beszélgetőkörben.
Egészen stabilak a viszonyfogalmak is.:)
Körberajzolták egymás egész testét, mindenki a saját kezét. Festettünk Vörös-tengert szélcsendben. (Nagy vállmozgással ecset felemelése nélkül fekvő egyeneseket egymás fölé.)
Megérkezett hozzánk Hópihe, a kisbagoly. Tanulni szeretne tőlünk mindent!
Összegezve: nagyon jól haladunk afelé, hogy lassan elővegyük az olvasókönyvet.
Szépen gyűlnek a kis baglyocskák is. Kár, hogy most éppen nincs hova kirakni őket...
A beszokás is alakul, már csak elvétve fordul elő sírás...(gyerek):)
A szülők nagy része is egész ügyesen betartja az iskolai szabályokat.
Talán jövő héttől lesz egy biztonságos, hosszabb távon (amíg a saját termünkbe nem mehetünk be) állandó terem, amit átmenetileg a sajátunknak tekinthetünk.
Nagyon-nagyon nehéz időszakon megyünk keresztül. Az iskolakezdés most sajnos egybeesett a bizonytalanság érzésével, hogy most hova kell menni, meddig leszünk ott? Hol van a felszerelésünk? Mi maradt a teremben? Mi otthon?
Gyereket, szülőt, tanítót próbáló szakasza ez a közös négy évünknek. Köszönöm az együttműködést, a segítséget, a türelmet!
Már csak egy kis idő, és mosolyogva gondolunk majd vissza ezekre a napokra! Addig is kitartás!!!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése