Az elválás nagyon szívbemarkoló dolog tud lenni, és ha nem a megfelelő módon történik, törhet az ember lelke... Így az egész júniust erre hegyeztük ki azért, hogy mindenkinek legyen ideje feldolgozni a tényt: itt a vége az együtt töltött időnek.
A sort az évzáró táncbemutató indította, mely az aulában került megrendezésre.Kicsit nagyobb nézőközönségünk lett, mint vártuk. :) Nagyon jó volt látni, milyen sokat fejlődtek az első táncóra óta, ami mindenki számára egyértelmű volt. Sok táncot tanultak meg a gyerekek, ami fejlesztette mozgásukat, egymással való kapcsolatukat, kihatott a teljes tanulási folyamatra.
Köszönet Csillának és Péternek egész éves kemény, de mindig türelmes, jókedvű munkájukért!!!
A pizsama partit egy csütörtöki napon tartottuk. Ez volt az az alkalom, amikor mi, tanító nénik bensőséges körülmények között, hármasban elbeszélgetve, ölelgetve adtunk tanácsokat a gyerekeknek a jövőre vonatkozóan. Elmondtuk mindenkinek, miért vagyunk rájuk büszkék, mitől különlegesek. Mindezt mozizással, számháborúval, pizzázással, bátorságpróbával kiegészítve. A tornateremben aludtunk, miközben Józsi bácsi vigyázott ránk! Köszönet neki érte!!!
A négy évet Agárdon kezdtük a gólyatáborban, most itt fejeztük be. Ismét kaptunk lehetőséget Pétertől, hogy egy napot eltöltsük ezen a helyen. Fürdés, focizás, lángosozás, sok játék, vízi rendőrség...
Nagyon jó volt, kellett nekünk ez még. Köszönjük!!!
Az iskolai gyereknap a belvárosban talált bennünket. Több állomáson teljesítettük a feladatokat Mátyással kapcsolatosan. Profin, mint mindig... Hiszen mi 4.a-sok vagyunk!
Az évzáró műsorunk kivételesen a Városháza Dísztermében került megrendezésre. A helyszín is különleges kell hogy legyen egy különleges eseményhez... Köszönet mindenkinek, aki bármivel hozzájárult ehhez a lélekemelő, bíztató, elengedést segítő alkalomhoz!
A tehetségnapon Andrisunk mutatta be a blogját,és a kórusosaink énekeltek.
Az évzáró így nekünk már csak a lezáró pont volt a sorban. Pezsgőzős-jégkrémezős ünneplés: felsősök lettünk!
28 gyerek, 15 fiú, 13 lány. 28 okos, lelkes és értékes nagyfiú és nagylány járt ebbe az osztályba. Őket engedjük most el, hisz ez az élet rendje. Már statisztikailag ötödikesek. Lélekben talán még nem. Nem baj, még van rá idő. Egy nyár alatt válnak majd azzá. Nem kell mindig ötöst kapni, nem kell mindig tökéletesnek lenni. Csak jó emberré válni. Ahogy elindultak az úton, ahogy irányba állítottuk őket együtt, szülők és tanító nénik. Csak együtt lenni, figyelni egymásra, segíteni annak, akinek szüksége van rá. Mindegy, hogy fizikai vagy lelki botlás az, ami miatt kell az odafigyelés. Csak legyen mellette mindig az osztály, akire számíthat! A való életben és a virtuálisban is!!! Ez a lényeg. Vigyázzatok egymásra!!!
Szép felsős éveket kívánunk!
