Elmetorna

Ma elkezdtük az agyunkat tornáztatni. Lehet, hogy izomlázunk lesz holnapra?:)
A Tantrix nevű játékkal indítottunk, ami kis lapocskákból áll. Az ezeken levő különböző színű vonalakat kell zárt alakzattá forgatni. Nagyon profik voltunk már elsőre is! Sokan eljutottak a 6-7. szintre, sőt volt olyan, aki a 9.-et is ki tudta rakni. Nem is könnyű ezt elérni, sokat kell próbálgatni, átlátni a színes vonalak sűrűjét.
Még szerencse, hogy ehhez is ilyen érzékünk van!

Népmese napja

Ma reggel vendégünk volt.
Egy 10. osztályos nagylány jött hozzánk mesélni Benedek Elek születésnapja alkalmából. Két mesét mondott nekünk, mi pedig feszült figyelemmel hallgattuk. Ritkán hallani ilyen választékosan, szép artikulációval beszélő fiatalt. Köszönjük!
Most még csak hallgattuk a mesét, de jövőre már nekünk is lesz tennivalónk ezen a napon. Addig viszont élvezzük otthon is, bárhol, ahol mesélnek nekünk!

Egy hónap?

Újabb képeket töltöttem fel az alapozásról

Hihetetlen, de tényleg eltelt egy hónap! Persze az eredménye látszik, mégis ...

Kezdünk igazán iskolások lenni. A nagy többség biztosan elsajátított szabályokkal, szokásokkal rendelkezik. Már nem nagyon törik el a mécses napközben.:) Reggel még megcsillan egy-egy könnycsepp, de hamar felszárítja egy ölelés, egy vígasztaló puszi, egy mosoly, dicséret.

Elkezdtünk csoportban dolgozni. Nem könnyű feladat. Elfogadni, hogy nem az lesz, amit én akarok, nem úgy szeretnék a többiek, ahogy én szeretném. Meggyőzni a másikat, hogy nem jó a megoldása, gondolja át. Mindezt persze úgy, hogy kedves, udvarias maradjon mindenki. Hogy ne legyen veszekedés belőle... Reményteli egyébként az eddigi tapasztalat alapján az osztály ebből a szempontból is.

Már csak egy-két kérdés erejéig hangzik el, hogy ezt vagy azt hova kell tenni. Mit kell elővenni?

Szépen alakulnak a barátságok is! Jó látni, ahogy mindenki rátalál lassan arra a társra, akivel aztán majd megoszthatja gondját-baját, örömét-bánatát.

A hetesek feladatának elvégzése is kezd automatikussá válni. Keveset kell már segíteni benne.

Egyre többen esznek ügyesen késsel-villával. Az ebédlői magatartásuk is dicséretet érdemel!

Tehát megérte az első pár hét küzdelme, lassan tényleg iskolás lesz mindenki!:)

Jobb veled a világ

Tízhónapos programban veszünk részt az osztállyal, melynek során a pozitív gondolkodást tanuljuk.
Minden hónapban más-más feladatot kapunk, majd a megoldást feltöltve a honlapra végül hajókirándulást is nyerhetünk!
Persze az igazi cél az, hogy megtanuljuk egymást igazán elfogadni, megismerjük mindenki jó oldalát. Lássuk mindenben meg a pozitívumot! Mindezt természetesen nagyon gyereknyelven. Reményeink szerint elmúlnak a sírós reggelek, elcsitulnak a csúfolódós szájacskák, simogatóvá válnak a verekedős kezek...

Szeptemberi témánk a hála volt. Szép kis rajzok születtek a témában, majd egy nagy szívbe rendezve kerültek fel a honlapra.
http://www.jobbveledavilag.hu/boldogsagprogram?pid=1
Érdemes olvasgatni, és ha tetszik, ott jelezni egy kattintással!

Séta a könyvtárba

Csodaszép napsütéses időben indultunk első városi sétánkra tegnap délután.
Az iskolából a gyerekkönyvtár felé haladva állatokat kellett megkeresnünk a feladatlap alapján. Voltak oroszlánok (kopogtató, szobortalapzat, faldísz), holló, ló, bagoly, béka, pelikán. Majdnem mindet megtaláltuk (a bagoly valószínűleg elszállt:)), és a feladatokat is sikerrel megoldottuk. A Kossuth utca a könyvtárig "Ott van!" felkiáltásoktól volt hangos. Így aztán mindenki tudta, aki arra járt, hogy milyen okosak, szemfülesek vagyunk!
Még egy állat hátra volt a megtalálásban, itt kellett volna lennie a könyvtárban... Kicsit várnunk kellett rá, de végül a kis majom is előkerült szék formájában! Kriszti néni várt bennünket, és a megtalált állatokhoz mesét, verset olvasott nekünk, zenét hallgattunk. Most látszott igazán, milyen fontos lenne, hogy tudjunk egy kicsit többet pihenni ebéd után. Néhányan ugyanis igencsak elpilledve hallgatták végig a meséket.:)
Végül nézegethettünk könyvet, játszhattunk a mesesarokban egy picit.
Visszafelé mégis csak láthattunk egy baglyot (Kriszta néni ajánlásával).
Jó kis délután volt, megyünk máskor is!

Alapozás

Az első hónapból már csak egy hét van hátra, ezért gondoltam megmutatom, mi mindennel teltek a magyar órák.
Sok-sok játékkal, miközben fejlődött a gyerekek térirány ismerete, -tudata.
Kezüket, sőt még a lábukat is mozgattuk sokat, hogy a finommotorikájuk is tökéletes legyen. Ritmusgyakorlatok, légzőgyakorlatok sok-sok formája, mesék és mondókák szerepeltek a repertoárban.
Nagyon ügyesen tudnak már szóban mesét alkotni. Bátran szólal meg a nagy többség a beszélgetőkörben.
Egészen stabilak a viszonyfogalmak is.:)
Körberajzolták egymás egész testét, mindenki a saját kezét. Festettünk Vörös-tengert szélcsendben. (Nagy vállmozgással ecset felemelése nélkül fekvő egyeneseket egymás fölé.)
Megérkezett hozzánk Hópihe, a kisbagoly. Tanulni szeretne tőlünk mindent!
Összegezve: nagyon jól haladunk afelé, hogy lassan elővegyük az olvasókönyvet.
Szépen gyűlnek a kis baglyocskák is. Kár, hogy most éppen nincs hova kirakni őket...
A beszokás is alakul, már csak elvétve fordul elő sírás...(gyerek):)
A szülők nagy része is egész ügyesen  betartja az iskolai szabályokat.
Talán jövő héttől lesz egy biztonságos, hosszabb távon (amíg a saját termünkbe nem mehetünk be) állandó terem, amit átmenetileg a sajátunknak tekinthetünk.
Nagyon-nagyon nehéz időszakon megyünk keresztül. Az iskolakezdés most sajnos egybeesett a bizonytalanság érzésével, hogy most hova kell menni, meddig leszünk ott? Hol van a felszerelésünk? Mi maradt a teremben? Mi otthon?
Gyereket, szülőt, tanítót próbáló szakasza ez a közös négy évünknek. Köszönöm az együttműködést, a segítséget, a türelmet! 
Már csak egy kis idő, és mosolyogva gondolunk majd vissza ezekre a napokra! Addig is kitartás!!!:)

Szigeti veszedelem

Végre a szabadban eső nélkül!
Kis "állati" ráhangolódás után tízóraiztunk, majd elindultunk a palotavárosi tavakhoz a Királyok parkjába. Anita néni is elkísért bennünket. Hosszú sor kígyózott, hiszen az 1-2. évfolyam (6 osztály) együtt indult a helyszínre. Mindenki elfoglalt egy állomást, és indulhatott is a játék.
Mi a kukacfutammal kezdtünk. A madármamák kukacokat szállítottak egyesével a fészekben ülő kis fiókáknak. Ezután kígyóvá változtunk, a fejnek meg kellett fognia a saját farkát. A következő helyszínen sünökkel találkoztunk, a tüskéket kellett megszerezni róluk. Állathangok utánzásával folytatódott a nap. Nagy ho-ho-ho-horgászok lettünk, halacskákat pecáztunk ki a képzeletbeli tóból. Végül százlábú (félszázlábú:)) lett az osztály. Dombon le-föl közlekedtünk úgy, hogy ne szakadjon szét sehol a sor.
A játék végeztével indultunk vissza az iskolába, de egy kicsit megálltunk csúszdázni a játszótéren.
Az iskolában megebédeltünk a hátizsákokban talált finomságokból, majd feladatlapot oldottunk meg állatokkal kapcsolatban. Az udvari játék is jól esett a napsütésben, de már egyre csak fogyott a csapat.
Nagyszerűen éreztük magunkat! Alakulnak a barátságok is, napról napra iskolásabbak leszünk!

Víz után tűz(riadó):))

Ma már kevesebbet esett a teremben az eső, így reggel padpakolással kezdtünk. Így már le tudunk ülni beszélgetőkörbe, amit ki is használtunk! Kicsit szétszórtan tudtuk csak a csoportokat elhelyezni, de így senkire nem csöpögött a víz!
Tehát ma kipróbáltuk, mit kell tennünk tűz esetén. Sokan meséltek ovis élményeikről ezzel kapcsolatban, de volt olyan kisgyerek is, akinek még nem volt része ilyenben.
Izgultunk, hogy meghalljuk a kolomp hangját ott a kis folyosón, de olyan hangos volt a hangja, hogy nem kellett volna izgulni.
Ügyesen vonultunk ki a focipályára kettes sorban, ott vártuk meg a sziréna hangját. Akkor bementünk a terembe, és csak az újabb csengőszóra mehettünk ki újra.

Még csak két napja járunk iskolába, de már teljesen ki vagyunk képezve vízből is és tűzből is!:)

Első nap

Izgatottan gyülekeztünk reggel a teremben, de erre a meglepetésre nem számítottunk!
Mindenhol pocsolyák, vödrök, felmosók... Nem ilyen fogadtatás illik az első napra.:((

Szerencse, hogy a gyerekek máshogyan látják a világot. Talán van még iskola, ahol vízesés is van az aulában? Ahol egyszerre megtanuljk a gyerekek az első napon, hogy miért balesetveszélyes, ha a víz és az áram kapcsolatba lép egymással? Na, ugye!

Tehát évnyitó, Andris gyönyörű versmondása, búcsú a szülőktől, mely imitt-amott könnyesre sikerült.

Ezzel el is kezdődött a munka! Sok dolgot tanultunk ma is. A végén még leckét is kaptunk! Mint a nagy iskolások.:)

A tízóraizásnál is és az ebédelésnél is nagyon ügyesen ment minden, a tálcacipeléstől a "mindent megkóstolunkig".

Napközben megjelentek az ötödikesek is, hogy meséljenek, segítsenek. Nagyon jó hatással voltak a kicsikre, gyorsan összebarátkoztak.

Annak ellenére, hogy nem ilyen emlékezetes napot kívántunk volna a gyerekeknek, hogy esett egész nap az eső, hogy nem tudtunk sokáig kimenni, példásan viselkedett mindenki! Büszkék lehetnek a szülők a gyerekeikre!

Reméljük, holnap már napsütéses idő lesz!:)