Visszatekintő

Onnan tudjuk, hogy június van, hogy

• a teremben már nem nagyon tudunk meglenni zárt ajtók mögött a meleg miatt
• a gyerekek feje csordultig telt okossággal, így újabb nem fér már bele
• program programot ér (legtöbb esetben a szabadban)
• gyakran hangzik el a KÖSZÖNÖM! szó.

Így volt ez pénteken is, amikor a szülők és a gyerekek meglepték a tanító néniket egy nagyon aranyos kis ünnepséggel, csodaszép tulipánokkal és eredeti ajándékokkal. Nagy-nagy örömet szereztek vele!!!

Hétfőn igazi meglepetést szerezhettünk a gyerekeknek. Csak elindultunk a kis hátizsákkal, mintha csak sétálni mennénk, de nem tudták, hova is igyekszünk. Az Országalmánál már néhányan gyanakodtak, hogy csak nem kisvonatozni fogunk? Így történt, hogy egy városnéző körútra vitt bennünket a masiniszta. Persze ez sem volt véletlen (mint ahogy semmi sem az nálunk!). Az év során sok olyan programunk volt, ami a város megismerésére irányult. Ez az utazás volt a csúcspont. Örömmel hallottuk, milyen sokan ismertek rá azokra a helyekre, amerre már jártunk együtt! Megérte!!! :)

Kedden délután a szülőket vártuk a mi kis saját "szaunánkba". A gyerekek megmutatták, hogyan is kell játszani azt a sok játékot, amit Elmetornán tanultak. Büszkén mutatták, még büszkébben nyertek apa-anya-papa-mama ellen. Persze nem mindenki! Volt, ahol a felnőttek nagyon profik voltak! Gratulálunk nekik! Köszönet az aktív részvételért!

Csütörtök volt az utolsó elsősként együtt töltött napunk! Igyekeztünk emlékezetessé varázsolni. Lehetett játékot hozni, de azt hiszem nem ez volt az igazán nagy meglepetés a gyerekeknek. Péter bácsi délelőtt elhozta a magasnyomású mosóját, és megmutatta, hogyan lehet "házilag" szivárványt készíteni. Sikerült!!! Persze nehéz lett volna a nagy meleget kibírni a víz mellett állva... Így fürdőruhára vetkőzve (köszönet érte a szülőknek!) élveztük a hűsítő vízpermetet. Utána megbabonázva néztük a hajunkon, bőrünkön megpihenő apró kis vízcseppeket. Tényleg fantasztikusan szép volt! Köszönjük Péter bácsi!!!

Persze ennyivel nem értük be! Kisétáltunk a vízipisztolyainkkal a játszótérre, ahol kezdetét vette a nagy VÍZICSATA! Néhányan annyira belejöttek a játékba, hogy a játék sárcsatával folytatódott volna, ha Rozi néni nem figyelmezteti őket a délutáni ünnepségre és a fürdőszoba hiányára...
(Persze ez is megoldódott, hiszen a tornaöltözőben szerencsére van zuhanyzó...:))

Ebéd után ismét útnak indultunk. A Zichy-ligetbe vettettük be magunkat, ahol nagy meglepetésünkre Mónika néni egyenruhában fogadott bennünket. Kaptunk rendőrös színezőt, kipróbálhattunk igazi (nem töltött :)) fegyvereket, és KID ROCK bemutatót is láttunk.  Sokáig nem maradhattunk, hisz tudtuk mi vár még ránk. Nagy izgalommal indultunk vissza az iskolába, de egy fagyi még belefért...

Az iskolába visszaérve gyors próba után uzsonna, majd öltözés az évzáró műsorra! Pakolás, és már jöttek is a vendégek. Összeszedtük minden maradék figyelmünket, erőnket és bátorságunkat. Megmutattuk, milyen ügyesek, okosak, nagyok lettünk egy év alatt!

Köszönjük a sok-sok segítséget, amit a szülőktől, nagyszülőktől kaptunk szeptember óta! Már büszkén mondhatjuk: másodikasok leszünk!!!

Nagyon szép, tartalmas, pihenős nyári szünetet kívánunk mindenkinek!

Szoborlátogatóban

Megint útnak indultunk. (Ha már így belejöttünk az erdei iskolában a túrázásba, kihasználjuk  edzettségünket!:))
Melinda nénivel randevúztunk a Püspökkútnál, majd "zarándoklat" indult Szent István szobrához. Itt szabályos rituáléval királlyá koronáztuk Ákost.

Továbbhaladva fiához hozzá kapcsolható szavakat, képeket válogattunk ki egy csomagból.

Útunk ezután Szent Lászlóhoz vezetett. Az országalmát körbeadogatva mindannyian mondtunk egy-egy szót, mely valamelyik szoborhoz kapcsolódott.

Végül a közelben figyelő várkapitánynál kötöttünk ki, ahol arról olvastunk fel kis tekercseket, hogy mi minden ered a töröktől. Szokások és szavak, meglepő és furcsa ismeretek gazdagították egyébként is hatalmas tudásbázisunkat.

Melinda néni dicsérettel búcsúzott!:)

Erdei iskola

Kedd reggel kis hátizsákokkal és nagy táskákkal izgatottan érkeztünk az iskolába. Ekkor még nem tudtuk, hogy mire számíthatunk majd. Miután a csomagjainkat bepakolták a segítőkész szülők az autóikba megbeszéltük, hogy mi vár ránk az elkövetkező két napban.

Reggeli után már indultunk is a buszpályaudvarra, ahol nemsokára beállt a mi autóbuszunk. Az erdei iskola előtt már várt minket Attila bácsi, aki rögtön elmondta az iskola szabályait. A szobák elfoglalása után elsétáltunk a várig, majd meghódítottunk egy másikat.

Éhesen indultunk vissza. A Két bagoly étteremben finom ebéddel fogadtak bennünket. Utána mindenkinek jól esett az ebéd utáni csendes pihenő.

Később ügyesen meghajtogattuk a rókákat.

 

Elérkezett az idő, amikor elindultunk az állatfarmra, ahol Adél néni és Tamás bácsi fogadott minket. Az egész terep csak a miénk volt! Íjászkodtunk, lovagoltunk, fára másztunk, kutyákat és kecskéket simogattunk.

A nagy játszás közepedte egy ismerős arcot pillantottunk meg. Kati néniét. Örömmel üdvözöltük, és már indulhattunk is vissza vacsorázni. Miután jóllaktunk, megtartottuk a nagy rókavadászatot. Egy állat jól el is bújt, nem találtuk sehol... Közben Attila bácsi néhányunk segítségével elkezdte megrakni a tábortüzet. Sötétedés után énekeltünk, beszélgettünk körülötte.

Fél tízkor kikísértük Kati nénit, majd lefekvéshez készülődtünk. A fürdés, esti mese és jóéjt puszi után mindenki nyugodtan aludt 23 órától egészen negyed hétig!

Néhány kisgyereknek kipattant a szeme, másoknak kicsit segíteni kellett az ébredésben.

Gyors pakolás ("Nem fér bele a táskámba a cuccom!!!", "Nem találom a pólómat!") után a kis füzetkénkbe dokumentáltuk az előző napot.
Reggeli, naptej, flakontöltés, és indulás túrázni!
Attila bácsi rengeteg érdekes információval halmozott el bennünket rovarokról, madarakról, növényekről. Mindent alaposan megnéztünk, gyűjtögettünk színek szerinti dolgokat a természetből (fiúk), illetve formák szerint is csoportosítottuk őket (lányok). A kis rovarleső dobozkánkba bogarak, rovarok, hernyók kerültek. Kitti talált egy olyan bogarat is, amiről "már lekopott csillámpor".:)Természetesen csak addig tartottuk őket fogva, amíg megnéztük őket! Utána visszaengedtük mindet a saját lakóhelyére. Útközben még egy farkasbarlangot is találtunk. Rami, mint farkas volt a házigazda.:)

Visszafele gyors volt a tempó, hogy időben érjünk oda ebédelni. Sikerült! Nem számított a tűző napsütés, a gyors gyaloglás, mi dalolva mentünk végig a néha végeláthatatlannak tűnő úton.Dicséretes teljesítmény volt mindenkitől! Igazán büszkék a tanító nénik a gyerekekre!

A kézműves foglalkozásra hiába vártuk a nénit, nem érkezett meg. Telefonon sem volt elérhető, így a két nap zárásaként kioszthatták Reni néniék az okleveleket.
Hála Péter bácsinak, hazafele sem kellett cipelnünk a nagy csomagjainkat! Kis hátizsákkal lazán indutunk egy utolsó fagyizás után a buszhoz, ami elrepített bennünket aggódva várakozó szüleinkhez.
A gyerekek már most kérték, hogy jövőre ne ilyen rövid időre menjünk erdei iskolába. Valószínűleg ez azt jelenti, hogy jól érezték magukat.:)

Gyereknap

Ma reggel ismét kis hátizsákkal érkeztünk az iskolába.
Sajnos a meglepetés nem sikerült, hisz hamar szárnyra kapott a hír: a Koronás Parkba megyünk! Sokan azt is tudták, hogy egy foglalkozáson veszünk részt.
Így hát izgalommal telve indultunk neki csodaszép napsütéses és szélmentes időben a városnak. Pont időben érkeztünk, nekünk nyitották ki a kaput.:)
Eszter nénivel egy szivárványos képet készítettünk papírtányérból vegyes technikával. Zsírkrétáztunk, lyukasztottunk, festettünk. Majd sokat játszottunk, de a festés még mindig nem száradt meg... Így abban egyeztünk meg, hogy ott hagyjuk és majd Rozi néni visszamegy érte a héten.
Nagy kerülővel indultunk az iskolába. Ilyen napfényes időt nem lehet fagyi nélkül hagyni, így mindenki kapott egy jó adagot. (Szerencsére volt tejmentes is!)

Kicsit fáradtan, maszatosan, de felettébb jókedvűen értünk vissza a suliba. Jólesett a csendes pihenő a szőnyegen...:)