Népmese napja

A mai nappal befejeződött a teljes hónapot felölelő témánk, melynek során a népmesékkel foglalkoztunk.
Mesevetélkedővel és gimis lányok meséjével, dalával, táncával zárult az időszak. A vetélkedőn kiderült, ki mennyire figyelt az elmúlt hónapban. Mennyire maradtak a meg a mesék az okos fejekben,

Az első három helyezett nagyon szépen szerepelt, dicséret illeti őket. Sajnos volt olyan csapat is, akik mintha máshol jártak volna eddig iskolába... Bízzunk benne, hogy ez az eredmény csak a pénteknek szól.
A vetélkedő után két gimnazista nagylány érkezett hozzánk. Egy csángó mesét mondott el egyikük, majd tanítottak nekünk egy dalt is. Miután már ez jól ment, táncoltunk is rá!

Ez a nap is méltó ünneplése volt Benedek Elek munkásságának. Köszönet a szervező Klári néninek!

Sportágválasztó

Ma ismét útnak eredtünk. Utunk egy különjárattal a VOK-ba vezetett, ahol nagyon sokféle sportágat próbálhattunk ki.
Ahogy odaértünk, a regisztráció után lefotóztak bennünket. Postán meg is kapjuk majd a képet. 10 órakor megnyitóval kezdődött a program, majd egy-két kisfilmet néztünk meg, melyek az atlétikára hangoltak bennünket. Kaptunk egy kis füzetkét, ebbe gyűjtöttük a pecséteket. 10 db után kaphattunk volna egy kis ajándékot, de ezt nem sikerült senkinek elérni az idő rövidsége miatt.

Viszont jól éreztük magunkat. Kaptunk kitűzőket, lufikat és kártyákat.

Családi nap

Végre egy napsütéses családi nap! Az idén nagyon kegyes volt hozzánk az időjárás. Reggel még azért örültünk a pulóvernek, de nagyon hamar lekívánkozott rólunk.
Daniék kedves meghívásának eleget téve náluk találkoztunk, majd a gyerekekkel rövid túrára indultunk a Bella-tóhoz. Leküzdve minden akadályt (meredek lejtő, óriási kutya, vékonyka híd), eljutottunk erre a csendes, kedves helyre.

Reni néni sorverseny feladatokkal készült. Ezek nyomán mindenféle állatok bőrébe bújtunk. Voltunk tyúkok, nyuszi, kenguruk, hernyók. Itt is minden próbát kiálltunk!

Rövid játék, és a tó körbesétálása után elindultunk visszafelé egy másik útvonalon, ami kevesebb kihívást tartogatott számunkra.
Már várt bennünket a finom ebéd, bár inkább szomjunkat oltottuk a jó melegben.
Szinte észre sem vettük, olyan gyorsan eltelt a délután!
Köszönjük szépen a meghívást, a finom ebédet, a sütiket, a jókedvű beszélgetéseket!
A maradék finomságokat az iskolában elfogyasztjuk.

Szigeti veszedelem, avagy Török örömök

A történelem munkaközösség által szervezett projektnap nem véletlenül zajlott ezen a napon...
Reggel turbánokba, arcfátylakba burkolózó gyerekek sorakoztak fel az iskola udvarán. Attila bácsi megnyitója után minden osztály elültetett két tulipánhagymát a kiskertbe. (A tulipán török eredetű növény.)

Tízóraizás után teaházba mentünk, ahol Rita néni és Dóri néni kínált bennünket a nagyon finom meleg itallal. Török ülésben a szőnyegeken, fotelekben kortyoltuk el a csészénk tartalmát, majd elindultunk Kati néni kíséretében csodaszép napsütésben a belvárosba, az akadályversenyre.

Hat állomást jártunk végig térkép alapján. Minden helyen gimnazista diákok vártak bennünket. Érdekes, különleges feladatokat kellett megoldanunk. Mesét mondani képek alapján, mocsárban járni, törökökkel kapcsolatos közmondásokat értelmezni, törökkel kapcsolatos verset mondani, várat ostromolni, gólyalábon menni, török-görög harcban részt venni, Nagyon sokat segítettek a nagyok, kedvesek és megértőek voltak.

Ebéd után divatbemutató, falmászás és íjazás következett.

Gyuri bácsival sokan részt vettek a Bütyköldében is, ahol számítógép alkatrészekből lehetett működő dolgokat építeni.

Tenisz

Ismét teniszezünk!
Mintha csak tegnap hagytuk volna abba. Pedig egy teljes év kimaradt! Precíz ütőfogás, pontos adogatások, fegyelmezett játék. Mint a nagyok.

Hiszen azok vagyunk, a kicsik a szemközti teremben találhatóak.:)
Mutatjuk mindenkinek, mennyit fejlődtünk, ügyesedtünk. Nem kell magyarázni már a fontos dolgokat, hiszen egy pillantásunkból értjük egymást. Látszik a kétéves munka gyümölcse. Az áldozatoké, a "nem-értem-miérteké". A kitartás, az összeszedettség, a szabályok következetes betartásáé. Mert szeretlek, megteszem érted, ezt is. Már nem a "De..." a fontos, hanem a "Rendben.". Mert tudjuk, hogy egymásnak csak jót akarunk. Mindig. Mert összetartozunk. Még két évig, talán négyig...

Megérkezett!

Mazsola és Manócska elutaztak tőlünk tavaly év végén...
Kíváncsian vártuk, vajon érkezik-e valaki helyettük hozzánk. Egyik nap levelet kaptunk palackban. Izgatottan bontottuk ki, majd Dominik felolvasta mindnyájunknak az üzenetet. Rumini írt nekünk, kérte, hogy fogadjuk be egy időre, mert olyan sok jót hallott rólunk.
Még azon a napon válaszoltunk is, tudattuk a kisegérrel, hogy nagyon szívesen fogadjuk. Tegnap választ kaptunk rá, miszerint ma érkezik.

Így is történt!

A második órán kopogtak, majd nem történt semmi... Aztán egyszer csak megláttuk az ajtó előtt fáradtan pihenő Ruminit!

Reméljük, hogy mindenki otthonába is eljut majd vendégségbe! Az ott létről 4-5 mondatban számolnak majd be a gyerekek a kis füzetben, amit visz magával a hajósinas.

Matrózos délelőtt

Pénteken délelőttre nem tervezett az iskola központilag programot, mivel a szokásos Szigeti veszedelem szeptember végén lesz megtartva. Nem akartunk addig várni ezzel a játékos eseménnyel, ezért úgy döntöttünk, hogy mi maradunk az eddigi szokásoknál...
A Halesz-park felé vettük az irányt, és nekivágtunk a már jól ismert útvonalnak. Szerencsére bőven volt hely számunkra, így hamar kezdetét is vette az akadályverseny.
Hét csoportban hajtottuk végre a feladatokat. Volt halászat mágnessel, titkosírás megfejtése/írása, kincskeresés, iránytűvel tájolás/rajz, menekülés mentőövvel akadályokon át, halfajták gyűjtése, felszerelés mentése a hajóból. Minden állomáson ügyesen tettünk eleget az ottani feladványnak.

Rövid szabad játék is belefért a délelőttbe, majd indultunk vissza ebédelni.
Ismét köszöntöttünk öt kis matrózt, és a jégkrémtől a tortán át a sütiig mindent megkóstoltunk.

Harmadszorra

kezdődött számunkra az iskolai év szeptember elsején.
A viszontlátás örömével arcunkon köszöntöttük egymást sorra, ahogy érkeztek a gyerekek. Annyira profik vagyunk, mint a nagyok! Amint beléptünk az osztályterembe (az újdonságok észrevételezése után) azonnal kezdtünk kipakolni a táskánkból. Mire az évnyitó kezdődött, már alig volt valami, ami nem a helyén volt.
Sajnos az ünnepségből semmit nem hallottunk valami technikai okból kifolyólag. Illetve annyit igen, hogy az aulában valaki beszél, verset mond. Ennek ellenére jól nevelt harmadikosként a szokásos csendben vártuk a végét.
A beszélgetőkörben bemutatkozott új osztálytársunk, Kristóf. Nehéz dolga lesz megjegyezni mindannyiunk nevét...
Szokásos balesetvédelmi, tűzvédelmi oktatás után apróra átbeszéltük az idei tanév minden fontos részletét. A sok csillogó szemet nézve úgy gondoljuk, érdemes volt ilyen sokat dolgoznunk az előkészítéssel. Ezt Anikó néni és Kati néni is megerősítette, amikor az egyik órán bejöttek üdvözölni bennünket.
Olyan gyorsan jött el az ebéd ideje, hogy szinte észre sem vettük. A sok nyári szülinapos közül tíz matrózt köszöntöttünk fel, majd ebéd után tortáztunk is egyet.

Nagyon rutinosan, jókedvűen kezdődött az új tanév!