Egy hónap?

Újabb képeket töltöttem fel az alapozásról

Hihetetlen, de tényleg eltelt egy hónap! Persze az eredménye látszik, mégis ...

Kezdünk igazán iskolások lenni. A nagy többség biztosan elsajátított szabályokkal, szokásokkal rendelkezik. Már nem nagyon törik el a mécses napközben.:) Reggel még megcsillan egy-egy könnycsepp, de hamar felszárítja egy ölelés, egy vígasztaló puszi, egy mosoly, dicséret.

Elkezdtünk csoportban dolgozni. Nem könnyű feladat. Elfogadni, hogy nem az lesz, amit én akarok, nem úgy szeretnék a többiek, ahogy én szeretném. Meggyőzni a másikat, hogy nem jó a megoldása, gondolja át. Mindezt persze úgy, hogy kedves, udvarias maradjon mindenki. Hogy ne legyen veszekedés belőle... Reményteli egyébként az eddigi tapasztalat alapján az osztály ebből a szempontból is.

Már csak egy-két kérdés erejéig hangzik el, hogy ezt vagy azt hova kell tenni. Mit kell elővenni?

Szépen alakulnak a barátságok is! Jó látni, ahogy mindenki rátalál lassan arra a társra, akivel aztán majd megoszthatja gondját-baját, örömét-bánatát.

A hetesek feladatának elvégzése is kezd automatikussá válni. Keveset kell már segíteni benne.

Egyre többen esznek ügyesen késsel-villával. Az ebédlői magatartásuk is dicséretet érdemel!

Tehát megérte az első pár hét küzdelme, lassan tényleg iskolás lesz mindenki!:)