Kedd reggel kis
hátizsákokkal és nagy táskákkal izgatottan érkeztünk az iskolába. Ekkor még
nem tudtuk, hogy mire számíthatunk majd. Miután a csomagjainkat bepakolták a
segítőkész szülők az autóikba megbeszéltük, hogy mi vár ránk az elkövetkező két
napban.
Reggeli után már
indultunk is a buszpályaudvarra, ahol nemsokára beállt a mi autóbuszunk. Az
erdei iskola előtt már várt minket Attila bácsi, aki rögtön elmondta az
iskola szabályait. A szobák elfoglalása után elsétáltunk a várig, majd
meghódítottunk egy másikat.
Éhesen indultunk vissza. A Két bagoly étteremben finom ebéddel fogadtak bennünket. Utána mindenkinek jól esett az ebéd utáni csendes
pihenő.
Később ügyesen meghajtogattuk a rókákat.
Elérkezett az idő, amikor
elindultunk az állatfarmra, ahol Adél néni és Tamás bácsi fogadott minket. Az egész
terep csak a miénk volt! Íjászkodtunk, lovagoltunk, fára másztunk, kutyákat és
kecskéket simogattunk.
A nagy játszás közepedte egy ismerős arcot pillantottunk
meg. Kati néniét. Örömmel üdvözöltük, és már indulhattunk is vissza vacsorázni. Miután jóllaktunk,
megtartottuk a nagy rókavadászatot. Egy állat jól el is bújt, nem találtuk
sehol... Közben Attila bácsi néhányunk segítségével elkezdte megrakni a
tábortüzet. Sötétedés után énekeltünk, beszélgettünk körülötte.
Fél tízkor
kikísértük Kati nénit, majd lefekvéshez készülődtünk. A fürdés, esti mese és jóéjt
puszi után mindenki nyugodtan aludt 23 órától egészen negyed hétig!
Néhány kisgyereknek kipattant a szeme, másoknak kicsit segíteni kellett az ébredésben.
Gyors pakolás ("Nem fér bele a táskámba a cuccom!!!", "Nem találom a pólómat!") után a kis füzetkénkbe dokumentáltuk az előző napot.
Reggeli, naptej, flakontöltés, és indulás túrázni!
Attila bácsi rengeteg érdekes információval halmozott el bennünket rovarokról, madarakról, növényekről. Mindent alaposan megnéztünk, gyűjtögettünk színek szerinti dolgokat a természetből (fiúk), illetve formák szerint is csoportosítottuk őket (lányok). A kis rovarleső dobozkánkba bogarak, rovarok, hernyók kerültek. Kitti talált egy olyan bogarat is, amiről "már lekopott csillámpor".:)Természetesen csak addig tartottuk őket fogva, amíg megnéztük őket! Utána visszaengedtük mindet a saját lakóhelyére. Útközben még egy farkasbarlangot is találtunk. Rami, mint farkas volt a házigazda.:)
Visszafele gyors volt a tempó, hogy időben érjünk oda ebédelni. Sikerült! Nem számított a tűző napsütés, a gyors gyaloglás, mi dalolva mentünk végig a néha végeláthatatlannak tűnő úton.Dicséretes teljesítmény volt mindenkitől! Igazán büszkék a tanító nénik a gyerekekre!
A kézműves foglalkozásra hiába vártuk a nénit, nem érkezett meg. Telefonon sem volt elérhető, így a két nap zárásaként kioszthatták Reni néniék az okleveleket.
Hála Péter bácsinak, hazafele sem kellett cipelnünk a nagy csomagjainkat! Kis hátizsákkal lazán indutunk egy utolsó fagyizás után a buszhoz, ami elrepített bennünket aggódva várakozó szüleinkhez.
A gyerekek már most kérték, hogy jövőre ne ilyen rövid időre menjünk erdei iskolába. Valószínűleg ez azt jelenti, hogy jól érezték magukat.:)
Néhány kisgyereknek kipattant a szeme, másoknak kicsit segíteni kellett az ébredésben.
Gyors pakolás ("Nem fér bele a táskámba a cuccom!!!", "Nem találom a pólómat!") után a kis füzetkénkbe dokumentáltuk az előző napot.
Reggeli, naptej, flakontöltés, és indulás túrázni!
Attila bácsi rengeteg érdekes információval halmozott el bennünket rovarokról, madarakról, növényekről. Mindent alaposan megnéztünk, gyűjtögettünk színek szerinti dolgokat a természetből (fiúk), illetve formák szerint is csoportosítottuk őket (lányok). A kis rovarleső dobozkánkba bogarak, rovarok, hernyók kerültek. Kitti talált egy olyan bogarat is, amiről "már lekopott csillámpor".:)Természetesen csak addig tartottuk őket fogva, amíg megnéztük őket! Utána visszaengedtük mindet a saját lakóhelyére. Útközben még egy farkasbarlangot is találtunk. Rami, mint farkas volt a házigazda.:)
Visszafele gyors volt a tempó, hogy időben érjünk oda ebédelni. Sikerült! Nem számított a tűző napsütés, a gyors gyaloglás, mi dalolva mentünk végig a néha végeláthatatlannak tűnő úton.Dicséretes teljesítmény volt mindenkitől! Igazán büszkék a tanító nénik a gyerekekre!
A kézműves foglalkozásra hiába vártuk a nénit, nem érkezett meg. Telefonon sem volt elérhető, így a két nap zárásaként kioszthatták Reni néniék az okleveleket.
Hála Péter bácsinak, hazafele sem kellett cipelnünk a nagy csomagjainkat! Kis hátizsákkal lazán indutunk egy utolsó fagyizás után a buszhoz, ami elrepített bennünket aggódva várakozó szüleinkhez.
A gyerekek már most kérték, hogy jövőre ne ilyen rövid időre menjünk erdei iskolába. Valószínűleg ez azt jelenti, hogy jól érezték magukat.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése