Első iskolás Mikulás napunk. Izgatottan vártuk, vajon eljön-e. Azért teljesen nem lehettünk benne biztosak, hiszen történtek olyan dolgok mostanában, ami elbizonytalanított bennünket.
De persze a Mikulás is olyan, mint a szülő és a tanító néni. Látja a jót is, a küzdést is. Azt is, amikor bár nagyon szeretném azt tenni amit szabad, amit kell, ami a jó. De a kezem, a lábam vagy a szám nem engedelmeskedik. Néha vagyunk így felnőttek is...
Így hát eljött az Ősz-szakállú. Nagy puttonnyal, a Fogtündér ajándékát is magával hozva. Örömmel hallottuk a sok dicséretet Miklós püspök utódjának szájából. ( Biztosan otthon is sok finomsággal jött el a szombat reggel!) Elmondta mindenkinek, mit látott a varázsgömbben. Kérte az ígéreteket az elkövetkező időre. Kapott is bőven, abból nincs hiány. A betartáshoz pedig segítség kell! Tőlünk, felnőttektől. Következetes, egyértelmű elvárásokban. Mindig kell tudniuk, hol a határ. Azt is, hogy amikor ezt a határt átlépik, mi a következménye tettüknek. Igazán ez segít nekik abban, hogy jövőre biztosak lehessünk, a Mikulás eljön hozzánk megint!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése