Végre eljött ez a nap is!!!
Újra volt sírás... De ez már az a fajta, amit vártam. (Kis túlzással, nyilván nem szeretném, ha minden nap előfordulna...)
Igen, mert ennek az oka pénteken délután négy órakor az volt, hogy nem akart haza menni egy kislány. Mellette még szomorkodtak ketten, ők nem sírtak. De a bánat oka ugyanaz volt. Korán jött anya, nagymama!
Ez az, amihez szokva vagyunk mi ebben az iskolában!
Nyilvánvaló jel, hogy jó itt lenni, jó a csapat, élvezetes a nap!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Ahogy elkezdtük a szorzást tanulni, előkerültek a szorzócsillagok, melyeket Dani szülei készítettek el nekünk, és Mónikától kaptuk hozzá a z... -
Múlt héten megkezdődött az év végi programok sora. Szerdán a szülőknek, nagyszülőknek adtak elő a gyerekek egy kis műsort. Zene, tánc, torn... -
Megkaptuk a végleges eredményeket! A városi szövegértési versenyen osztályunkból hat csapat indult. Az egyik a Klott Gatya, ne fárassz cím...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése